(…) Annak ellenére, hogy a szívfrekvencia-változékonyság (HRV) mérését régóta használják kórházakban szívbetegek gyógyításakor, az állóképességi sportolóknál még relatív új koncepciónak számít a szervezet biológiai visszacsatolásának nyomon követése. Az egykori Szovjetunió sporttudományi szakértői kezdték el elsőként vezetni az elit sportolóik szívfrekvencia-változékonyságát a hetvenes években. Az elmúlt évtizedben pedig az egyetemi sportcsapatok és világklasszis sportolók is használják a HRV-t ahhoz, hogy monitorozzák a kimerülési és regenerálódási szakaszokat.

Egyszerűen megfogalmazva: a HRV az egyes szívütések között eltelt időt méri, amikor a test nyugalmi helyzetben van. A szívritmus belégzéskor felgyorsul, kilégzéskor lelassul. Ez a ritmuskülönbség a HRV. Egy egészséges, pihent szervezet magasabb HRV-t produkál (hosszabb idő telik el az egyes szívösszehúzódások között), mint egy túledzett szervezet esetében. Hogy megértsük miért fontos ez a ritmusbeli eltérés, vessünk egy gyors pillantást a vegetatív idegrendszerre.

A vegetatív idegrendszernek két része van: szimpatikus és paraszimpatikus. A szimpatikus idegrendszeri aktivitás megemeli a pulzusszámot és a vérnyomást, ezáltal fokozza az izomműködést és a gyorsaságot, és minden egyéb tevékenységet versenyzéskor. Ezt verseny előtti feszültségként érzékeljük, amely egy fontos előfeltétele a megnövekedett teljesítőképességnek.

A paraszimpatikus idegrendszernek regenerálódáskor van jelentősége: szabályozza az izmok elernyedését, lassítja a szívritmust és csökkenti a vérnyomást, valamint beindítja a belek emésztő funkcióját.

A szimpatikus idegrendszer tehát olyan, mint a gázpedál az autóban, amely gyorsítja a járművet, míg a paraszimpatikus komponens a fékhez hasonlóan lassítja azt.

Bár a vegetatív rendszer működése automatikus, az életmódunkkal mégis befolyásolni tudjuk azt. Mivel a szimpatikus rész általában „magától” is működésre készen áll, így leginkább azzal tudjuk kontrollálni az automatikus működést, hogy paraszimpatikus tevékenységeket iktatunk be az életünkbe, és ezáltal hozzuk egyensúlyba a két rendszert. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy pl. relaxálunk, meditálunk, és kerüljük a sok koffeint (amely egy szimpatikus stimuláns).

Amikor a vegetatív idegrendszer kiegyensúlyozatlan állapotba kerül, akkor ez általában a szimpatikus rész túltengéséből és a paraszimpatikus rész alacsony aktivitásából adódik. Kezdetben a túledzettség magasabb nyugalmi és terhelési pulzust eredményez. A túledzettség negatív következményei általában fokozatosan jelennek meg. A test a kezdeti tüneteket képes elfedni. Azonban a túledzettség ravasz ellenség. A problémák, amelyeket szül, csak később fognak felbukkanni, hacsak nem változtatunk az edzésen, táplálkozáson és a stressz-szinten.

Mindezekből következik, hogy a vegetatív idegrendszer egyensúlya, ezáltal a normál HRV könnyen fenntartható, ha aerob edzéseket végzünk. Egy anaerob terhelés után azonban ez az egyensúly enyhén felborul arra az időre, amíg a szervezetben zajló regenerálódási folyamatok le nem zajlanak. Az állóképességi sportolók, akik HRV jelzések alapján fenntartják a vegetatív idegrendszer egyensúlyát, jobban teljesítenek a versenyeken.

(…)

Eredeti forrás: https://philmaffetone.com/hrv/

Szívfrekvencia-változékonyság: mi az, és hogyan segít az edzésben, illetve a versenyzésben?